
„KKV QR kód”
Vizuális koncepció AI-generált
extremeportfolio.hu
Miközben a makrogazdasági előadások és az új kormányzati realitások szerint a hazai KKV-szektornak a túlélésért azonnal robotizálnia és exportálnia kellene, a valóságot a helyszínen mégis a kávészünetek bizonytalan emberi útkeresései, a reklámszagú, ám praktikus banki ajándékok és a le nem némított telefonok határozzák meg.
Helyszíni beszámoló a Portfolio székesfehérvári gazdasági rendezvényéről, ahol a globális blokkosodás ijesztgetéseit egyetlen jól irányzott Mohamed Ali-idézet és a sztoikus vállalkozói realizmus tette zárójelbe.

Kép: extremeportfolio.hu - AI javított
Irány a vidék. A Portfolio KKV-konferenciája Székesfehérváron volt – ráadásul a barátságosabb fajtából. Nem egész napos, csak egy sűrű délután. A város külső peremén egy egészen új hotel fogadott minket. A konferenciaterem kifejezetten praktikus méretű – maximum száz főre tervezett.
Érkezéskor a szokásos kötelező semmittevés fogadott, de most járt egy kis extra: kiraktak üdítőt, pogácsát és mini süteményeket a kávé mellé. Ezt a catering-vonalat mondjuk több rendezvényen is bevezethetnék, az ember gyomra hamarabb megérkezik a businessbe, mint az agya.
A székeken az UniCredit jóvoltából mini jegyzetfüzet és toll várt – reklámszagú, persze, de legalább végtelenül praktikus. Van mire, van mivel írni, az ilyesmit mindenki szereti. A kezdést 13:30-ra lőtték be, de ahogy az lenni szokott, a kinti csevegések nem maradnak abba, amíg az utolsó pogácsa el nem fogy.
Egy dolog mellett viszont nem tudok elmenni szó nélkül: a műanyag nyakbaakasztós, névtáblák iránti mániát elengedhetné végre a rendezvényszakma. Nem lehetne ezt végre másképp csinálni? Egy egyszerű papírcímke vagy matrica is megtenné – az is hulladék, de legalább nem örökéletű.
1/5

Kép: extremeportfolio.hu - AI javított
A hivatalos apropó: merre tovább hazai KKV-k, avagy a gazdasági változások lehetséges irányai 2026-ban. Az első harminc perc egy remek, tömény makrogazdasági előadás volt. Pluszpont, hogy a prezentációt később megküldik e-mailben – bár a közönség így is reflexből, lelkesen fotózta a kivetített anyagot.
Az előadásoknál szinte mindenhol ott vibrált a friss "Tisza-kormány" faktor. Furcsa érzés: az embernek egyrészt még mindig hihetetlen a helyzet, másrészt bár még csak most volt a választás, olyan, mintha már évek teltek volna el az új felállásban. A színpadról áradt a bizakodás, a lehetőségek és a remek jövőkép felvázolása – de hát tudjuk, hogy megy ez: minden választás után óriási a politikai támogatottság és a piaci eufória.
Aztán amikor jönnek a nehézségek...
Ami viszont a rideg számokat illeti: Magyarországon egyszerűen elfogyott a munkaerő.
Demográfiai okokból évente közel húszezer ember esik ki a munkaerőpiacról, mint amennyien belépnek. Az elöregedő társadalom nem a jövő rémképe, hanem a jelen valósága. A globalizáció aranykora – az a szinte euforikus, 2000 környéki évtized – véget ért. A világ blokkosodik, a globalizáció elérte a maximumát, az olcsó tőke korszaka lezárult. Az infláció és az AI pedig éppen teljesen újrahuzalozza a cégek működését.
2/5

Kép: extremeportfolio.hu - AI javított
A kerekasztal-beszélgetést négy bátor szakmabelivel a Coface képviselője moderálta – pontosabban próbálta. A felvezetője se rövid, se összeszedett nem volt; telefonról puskázva, izzadó tenyerű, érettségiző kisdiákként küzdött az idővel, de a rutinos vendégek szerencsére megmentették a helyzetet.
Az UniCredit hozta a kötelező banki optimizmust: külön kiemelték, hogy a mostani 6-7%-os forintalapú kötvényhozamok néhány év múlva remekül konvertálhatók euróra – ezt az okfejtést már máshol is hallottam, szerintem érdemes figyelni rá.
A szakmázást végül a személyes kedvencem, a nézőtéren ülő "zenélős öreg" törte meg. Nem az a baj, hogy megszólalt a telefonja – bár egy üzleti eseményen a némítás alap lenne. Hanem az, hogy ez a délután folyamán négyszer is megtörtént.
Bonyolult ez a modern technika, értem én, de a színházakhoz hasonlóan lassan itt is be kellene mondani az elején a gyengébbek kedvéért.
A panel mindenesetre gyorsan elsuhant, alig egy óra alatt. Mivel a demográfia és az energiahelyzet nem javul magától, a robotizáció és az AI maradt az egyetlen menekülőút. A beszélgetést végül egy zseniális Muhammad Ali-idézettel zárták le:
„Mindenkinek van egy terve, amíg jól pofán nem verik.”
Kellett is ez a poén a végére, mert a társaság addigra már altató módban, mereven meredt előre.
3/5

Kép: extremeportfolio.hu - AI javított
Aztán jött egy kis interaktív QR-kódos szavazás az exportról. Kiderült a nagy magyar valóság: a hazai KKV-k jellemzően nem exportálnak, az úgy tűnik megmarad a nagyvállalatoknak.
Az exportpiac kőkemény beruházási döntés, nem működik mindenkinél, de a piacdiverzifikáció és a hatékonyságnövekedés mind mellette szól.
A Goodwill Consulting előadásában rátértünk az EU-s beruházásokra, pályázatokra. Jó volt hallani, hogy léteznek néhány tízezer eurós pályázatok is, nem kell azonnal óriásberuházásban gondolkodni. A fő csapásirányok most a kibervédelem, a zöld energia, a digitális átállás és a munkahelyi képzések.
Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy a lehetőségek nagyrészt május végéig igényelhetők. Így május közepén ez azért komoly kihívás. Bár a szakértő megnyugtatott: ezek a források valamilyen formában általában újraindulnak, legfeljebb kicsit más köntösben és más feltételekkel.
4/5

Kép: extremeportfolio.hu - AI javított
A szünetben azonnal megtalált egy kérdés: mit keresek egy vállalkozásfejlesztési konferencián? Miközben ezt magyaráztam, megmártóztam a celebség giccses ragacsosságában is: egy YouTube-követőm lépett oda hozzám, aki – igazi hős – bevallotta, hogy a stílusom miatt nézi a pénzügyi videóimat.
A kávégőzben aztán gyorsan átvettük a klasszikus tőzsdei igazságot: miért adunk el mindig rosszul, és miért van az, hogy amikor már a csapból is a válság folyik, tovább folytatódik az emelkedés. A pénzpiacon a jó időzítésű vétel és eladás a két legnehezebb dolog.
A beszélgetésünk azonban hamar átcsapott olyan egzisztenciális mélységekbe, ami szinte indokolatlan egy kávészünetben: mit dolgozzon az ember hosszú távon, és miben tudja jól érezni magát?
Pontosan ez az útkeresés az oka annak, hogy az érdeklődésem a tiszta pénzügyek felől a vállalkozás építése, praktikus támogatása és biztonságos üzemeltetése felé módosult.
Jó tisztában lenni a lehetőségekkel – legyen szó kötvénypiacról vagy digitális pályázatról –, mert így kevésbé érzi magát elveszettnek az ember. Azért járok ilyen rendezvényekre, hogy kapcsolódjam, és elkapjam azt a bizonyos „aha-élményt”, ami elindít egy jó irányba.
Ami pedig a színpadról zúduló globális ijesztgetést illeti, az álláspontom sztoikus. Elemezhetjük a szomszédos háborút, a Hormuzi-szoros kilátástalanságát vagy az USA és Kína párharcát, de alapvetően olyan kis porszemek vagyunk ebben a gépezetben, hogy amire nincs közvetlen ráhatásunk, azzal kár foglalkozni.
Ha a negatív forgatókönyv valósul meg, úgyis szenvedő alanyai leszünk – de rágódni rajta felesleges.
5/5

Kép: extremeportfolio.hu - AI javított
Nem a mi dolgunk megmenteni a globális exportpiacot, és a szomszédos háborút sem mi fogjuk lezárni. Elég, ha a saját vállalkozásunkban mi osztjuk a lapokat, és felkészülünk a következő fordulóra.
De amíg a konferenciateremben a jövő nagy terveit szövögetik, a valóság mégiscsak lent, a kávégépek mellett dől el.
Egy jó beszélgetés, egy időben elkapott pályázat, és az a képesség, hogy ha a gazdaság pofán is ver minket, legyen mihez nyúlnunk – például a zsebünkben lévő praktikus jegyzetfüzethez.
Ha idáig eljutottál az olvasásban, ne is tagadd: ez a tartalom betalált. Legyél jó fej, és dobd ki a cikket Facebookra vagy LinkedInre! Neked egy kattintás, a blognak pedig egy tisztességes lökés a továbbhaladáshoz.

Szerző: Erős András
2026. május 19.
Kiemelt hangoskönyv

Tárgyalj úgy, mint egy titkos ügynök
Dátum
2026.05.09
2026 extremeportfolio.hu